Velence különös létezésének interpretációja Kicsiny Balázs műegyüttesének témája. A szokásos „nemzeti vagy a művészi önreprezentáció” helyett a Velence által szimbolizált helyzetre, az európai gondolkodás lineáris tér- és időszemléletére, expanzió- és fejlődésorientált ideológiájára reflektál egy közép-európai, tenger nélküli ország művésze. Kicsiny Balázs Nagy-Britanniában élve szembesült a tenger nélküliség problémájával, illetve a tengerrel körülvett nyugati civilizáció kultúrtörténeti hátterével, az utazás, hajózás, kereskedelem, kolonizáció, elvándorlás, visszatérés, beilleszkedés, idegenség, hit, valamint a különféle időrétegek egymáshoz való viszonyaival.

A kiállítás koncepciója a közmegegyezésen alapuló tér, tájékozódás, időszemlélet megkérdőjelezése, és ennek lehetséges vizuális, plasztikai és térbeli reprezentációja. Az európai kultúrtörténet utópikus városára, Velencére való metaforikus utalásként értelmezhetők a felhasználásra kerülő tárgyak, a horgonyok, pizsamák, reverendák, láncok, bőröndök, s akár a mélytengeri búvárkellékek is.

A „Navigációs kísérlet” című kiállítás négy műve a következő fogalmakat reprezentálja:
— a lineáris időszemlélet paradoxona jelenik meg Suszterinas című videómunkában,
— a tér bejárhatóságának paradoxona tárgyiasul a Winterreise-ben,
— az otthon létezésének negatív parabolájaként értelmezhető az Édes Otthon,
— a társadalom profán és szakrális aspektusainak ellentmondásait világítja meg az Ivócsarnok.

A műegyüttes bejárása az előtérből nyíló, baloldali, kör alaprajzú teremből indul és a jobboldali, hasonlóan kör alakú teremben megismétlődve zárul. Mindkét helyszínen a Suszterinas című videómunka látható. Mivel a következő stációk mozdulatlanságba dermedt időszeleteket mutatnak be, így a videó mozgóképe értelmezi és ellenpontozza a további művek kimerevedettségét. Az emberi alakokra komponált óra természetesen a véges-végtelen időt jelzi.

Az első, baloldali nagy terem a következő állomás: a Winterreise című művel, aminek témája a tájékozódás, a helymeghatározás, az irány és ellenirány metaforája. Arra a helyzetre hívja fel a figyelmet, amikor egy nagyobb közösségnek alapvető változások közepette kell szembenéznie múlttal és jövővel. Megkérdőjeleződnek az irányok — helyes és helytelen, jó és rossz —, mindazok az alapértékek, melyek a tájékozódással kapcsolatos fogalomrendszerek szerint kétségbevonhatatlannak tűntek. Azt a helyzetet jeleníti meg, amikor az abszolútnak hitt, valójában relatív koordinátarendszerből kilépve elvész a tájékozódási készség, az öntudat biztonsága. A Téli utazás alcím Schubert dalciklusára utal, melynek első verssora szerint „Idegenként érkeztem, s idegenként távozom”.

A következő stáció, az Édes otthon, a félköríves térbe készült. Ennek formája egy méhkas belsejére asszociál, a tér közepén áll az utazó archetípusát megjelenítő figura. A méhkas-fejű, láncokkal körbecsavart, bőröndöt és horgonyokat cipelő figura a helyváltoztatásnak, az otthon megtalálásának, a bibliai Tékozló Fiú történetének negatív parabolája. A tengerre kelés - hazatérés fogalomkörével kapcsolódik Velencének, mint kereskedővárosnak a múltjához. Másrészt ő lehet a Bolygó Hollandi is, aki arra ítéltetett, hogy örökön örökké járja a tengereket, míg egy asszony hűséges szerelme meg nem váltja, s ezzel az édes otthonban lehorgonyozhat. Mint tudható, ez lehetetlen, így marad az örök utazás. A mű motívumai (a méhkasok, horgonyok, láncok) az utazás és az otthon fogalmainak szakrális és profán szimbólumai köré csoportosulnak, olyan ellentmondások sorozatát jelenítik meg, mint mozgás-mozdulatlanság, otthon-otthontalanság, elválás-hazatérés, ismeretlenség-otthonosság.

A jobboldali teremben az Ivócsarnok című mű Velence irreális létére reflektál, a városra, amely vízre épült, évszázadok óta fennmaradt és nem süllyed el. A mű paradoxonok és fogalmi parabolák reprezentációja, az ébrenlét-álom, a kiszolgáltatottság-védettség, az őselemeknek való kiszolgáltatottság, az őselemekre való ráutaltság, mint a víz és a levegő, és a társadalomba vetettség, az individuális elkülönülés kettősségeire épülő együttese.

Kicsiny Balázs Navigációs kísérlet című műegyüttese drámai ikonográfiával közelíti meg a tájékozódást mint metaforát.